Korábban írtunk róla, hogy milyen fantasztikusan jó érzés szülőként megélni, elsőként tapasztalni, hogy gyermekünk megindult a beszédértés útján. Vegyük észre, ha ez megtörtént, bízzunk abban, hogy megérti a dolgokat, és várjuk el tőle, hogy bizonyos feladatokat teljesítsen!
BIZALOM és ELVÁRÁS
A kisunokámmal, a nagypapájával és velem megesett történeten keresztül szeretném bemutatni, hogy a beszéddel kapcsolatos elvárásaink mindig a gyermek alapos ismeretéből erednek. A bizalom menet közben alakul ki, így tudjuk felállítani a mércét, amit meg tud ugrani, s látjuk, hogy hová emelhetjük legközelebb.
Szóval a történet:
15 hónapos kisunokámmal mandarint ettünk a nappaliban. Mondtam neki, hogy dobja ki a héját. Összeszedtük a héjakat kis kezeibe, s ő elindult teljesíteni a feladatot. Közben áthaladt az étkezőn, ahol a nagypapája ült. Én a nappaliban maradtam, s már kikerült a látóteremen kívülre, de a papa sem látta már az étkezőt konyhától elválasztó pult miatt. A papa szólt nekem, hogy menjek, mert hogyan hagyhatom egyedül a gyereket. Persze gyorsan szaladtam, de közben átvillant az agyamon: Miért is szaladok utána? Hiszen korábban megmutattam neki, hogyan csinálja, mi baj lehet?
Nem is volt semmi probléma! Anna már indult visszafelé, amikor beértem.
Miért is ne teljesítette volna? Hiszen értette, ha megkértük, hogy vigyen ki valamit a kukába! Érti az utasításokat, megtanulta, hogy azokat teljesíteni kell, s azt is gyakoroltuk korábban, hogyan kell kihúzni a kukás szekrény ajtaját.
Szóval mire odaértem odáig jutott, hogy kihúzta a kukát, és kidobta a szemetet, csak annyi dolgom volt, hogy mondjam neki, csukja is be az ajtót. Így azt nem tudtam meg, hogy becsukta volna- e az ajtót, ha nem vagyok ott. Majd legközelebb… A nagypapa aggódó dörgedelmei nem fognak megakadályozni abban, hogy legközelebb is kérjem Anna segítségét, illetve adjak neki feladatot. Mert tudom, és BÍZOM benne, hogy meg tudja csinálni! A feladat teljesítésének megünneplése természetesen nem maradt el.
Miért fontos a bizalom és az elvárás a beszédfejlődés szempontjából?
Amikor elindítottam kis unokámat a kuka felé, bíztam benne, hogy meg tudja csinálni egyedül. A gyerekek ezt megérzik, különösen, ha mosollyal, simogatással, kedves szóval el is ismerjük, biztatjuk őket. Motiváltak lesznek arra, hogy megcsináljanak valamit, hogy együttműködjenek. Oktatóvideóinkban gyakran beszélünk arról, hogy a napi rutin során, a mindennapokban mi mindent tehetünk azért, hogy a közös tevékenységek révén gyermek és szüleik kölcsönösen motiválják egymást, s újabb és újabb apró kihívások, elvárások elé állítsák magukat.
Az érzelmi részén túl nézzük meg a nyelvi oldalt!
Mert az utasítások teljesítését is meg kell tanulnunk, meg kell érteni, tapasztalni, hogy a felszólításnak más a hangsúlya, és hogy ez a megemelt hangsúly cselekvésre ösztönöz, valamit tenni, csinálni kell.
Ehhez éreznünk kell, hogy mikor indul a beszédértés, mik lesznek azok az egyszerű utasítások, amit megért gyermekünk, és el is várhatjuk a teljesítését. Azaz, ha tudjuk, hogy megértette az utasításunkat, akkor várjuk is el, hogy teljesítse. Ne hagyjuk rá a dolgot, ha nem teljesíti elvárható kérésünket! Biztassuk tovább, hogy érezze, hogy megbízunk benne és tudjuk, hogy menni fog! Ezt kommunikáljuk is bátran felé már egész kis kortól!
Minden önbizalommal teli kisgyermek mögött ott van egy szülő, aki kezdetektől fogva hisz benne!
Köszönjük, hogy elolvastad a bejegyzésünket, reméljük hasznosnak találtad! Ha így van, segíts egy megosztással, hogy másokhoz is eljusson!
Ha szeretnél minden írásunkról, akcióinkról, lépésünkről tudni, iratkozz fel a hírlevelünkre! A feliratkozók egy ingyenes oktatóvideót kapnak ajándékba!
