Sokszor érezzük szülőként, hogy mintha a falnak beszélnénk. S nem kell ehhez a kamaszkorig eljutni, bizony már a kétévesnél is tapasztalhatjuk, hogy nem figyel ránk. Folytatja tovább a kavicsok dobálását, nézi a mesét. Ilyenkor szoktuk azt mondani: –  Á, csak makacs, vagy azért nem figyel! Vagy: – Mert az a másik dolog jobban érdekli.

Sokszor hallottam – és szakemberként tapasztaltam, – hogy vannak gyerekek, akik fittyet hánynak a szülői utasításra, kérésre. Dolgozom egy audiológián is,  ahová érkeznek a kisgyermekek, hogy kizárjuk a hallássérülést, ami az első lépés a megkésett beszédfejlődés diagnosztizálásánál. Az esetek legnagyobb részében azt mondjuk, hogy ép a hallás, de szakemberként bizony látom, hogy  gond van a figyeléssel.

Az egyszerű kérésekre, utasításokra a füle botját sem mozdítja a gyermek. A szülő szabadkozik, kérlel, könyörög, hogy csüccsenjen már le. Ha lecsüccsent, akkor jön a következő kihívás: Meg kell szerezni a figyelmét, s néhány percig ott kell tartani a feladathelyzetben. Bizony nem könnyű, még az érdekes fény- és hangeffektusok is csak néhány pillanatig kötik le.

Próbáljuk meg terelgetni egy játékkal, talán akkor újra figyelni fog! – gondoljuk mi olyankor. Persze nem igazán működik ez sem!  Mert a játék és a hangra való figyelés között nem tudja megosztani a figyelmét. Hallási figyelmük pillanatok alatt kioltódik, a feladathelyzetet azonnal hárítják.

Kutatási adatok is megerősítik a mi szubjektív megfigyelésünket

A felmérések szerint egyre több gyermek kezdi sok-sok hanghibával az iskolát, egyre több gyermek képtelen a hangokat differenciálni, azaz megmondani, hogy hallja-e az adott hangot a szóban. Pedig mindez alapfeltétele lenne annak, hogy megtanuljon írni, olvasni.

Mi lehet ennek a problémának az oka?

  • Hangokkal bőségesen elárasztott környezetben élünk. Legtöbb családban pl. egész nap szól a televízió. A gyermeknek működő tv mellett kellene meghallani az anya beszédét, kérését esetleg utasításait.  Csoda, hogy sokszor fittyet hány erre. Hát nem érdekesebb a színesen villódzó kép?
  • A természetes beszédhang sokszor szorul háttérbe, a gyerekek nem hallgatják eleget szüleik hangját. A szülők egyre kevésbé élnek a hangjuk figyelemfelhívó, irányító, érzelemkifejező erejével. Háttérbe szorul a dajkanyelv, ezzel együtt a szép dallamos beszéd. A hangos hangokat sokan úgy festik le, mint valami rémisztő dolgot. A halk hangok megfigyelésére nincs idő, nincs kitartás.

Tudunk tenni valamit? Vagy elkönyveljük a kor betegségének?

Nem, ne nyugodjunk bele, hogy gyermekünk nem figyel ránk, hogy nem kérhetünk tőle semmit, vagy hogy egyetlen utasításunkat sem teljesíti!

  • Helyette térjünk vissza az alapokhoz, tanuljunk meg fülelni, figyelni, meghallgatni!
  • Hallgatózzunk közösen, irányítsuk tudatosan a gyermekek figyelmét a hangokra!
  • Varázsoljuk el a hangunkkal!
  • Pótoljuk mindazt, ami kimaradt, mert talán valamikor ösztönösen nem jöttek ezek a dolgok!
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan tanítsd meg gyermekedet jól meghallgatni, ha szeretnéd elérni, hogy meghallgasson téged, utasításaid, kéréseid teljesítse, gyere el a Fülelő minitanfolyamunkra. A tanfolyamunk különlegessége, hogy akkor működik legjobban , ha gyermekeddel  közösen csinálod végig.

Ha érdekel a tanfolyam, ide kattints: Fülelő Minitanfolyam

 

Kategória: Blog