Az öltözködés egy nagyon jó beszédindítós helyzet!
– Beszélgessek?
– Hogyan, ha ő nem akar beszélni?
– A beszélgetéshez mégis csak két ember kell, az én gyermekem meg nem beszél. Itt vagyunk a 22-es csapdájában, beszélnék, de nincs válasz.
Vagy mégis van?
Bizony, sokszor hangzik el tanácsadásainkon a fenti párbeszéd. Miről beszélgessek? Nem válaszol, ha kérdezem.
Akkor inkább ne kérdezd!
Attól csak csalódott lesz, hiszen érzi, hogy vársz tőle valamit, de ő nem tud ennek megfelelni.
Máshogy kellene próbálkozni…
Ritka az a gyermek, aki semmilyen formában nem jelzi kommunikációs igényét. Jelzi, csak nem biztos, hogy beszéddel, hangadással teszi. Mert a gyerekek nagyon szeretnek kommunikálni – még azok is, akik nem beszélnek – s ennek jelét is adják. Ezekre a jelzésekre kell nagyon odafigyelni, nyitottnak lennünk, s az anyai kettős szerepet használva egyszerűen le kell fordítanunk a mutogatást, a hangjelzéseket, a halandzsát, a gesztusokat.
De hogyan lesz ebből beszélgetés?
Nézzünk egy konkrét helyzetet.
Először egy fontos tudnivaló: Kisgyermekekkel mindig az ott és akkor jelenlévő dolgokról beszélgessünk.
Induljunk most el sétálni, beszélgessünk öltözködés közben. Remek kommunikációs helyzet a készülődés, szemben helyezkedünk el, egymásra tudunk nézni, gyakran fel tudjuk venni a szemkontaktust. Indulhat is a beszélgetés. A csizmát vagy a cipőt vegyük fel? Mutatjuk, s a gyermek valószínű egyikre rábök. Ha mégsem, akkor eljátszuk mi a választást, valahogy így: – Igen, igen a csizma jó lesz, esett az eső. Ha az ablak felé mutat meg is kérdezhetjük: Szeretnéd megnézni? Gyere, nézzünk ki az ablakon! Megnézzük az eső nyomait, valószínű mutogat kifelé, mi elmondjuk mi mindent látott. – Ó, ott egy nagy pocsolya! Gyere, húzzuk fel a csizmát! Nyújtsd a lábad, azok a pocsolyák ránk várnak….Nem, nem ülünk be a babakocsiba, ma a lábunkon sétálunk. (nincs is annál jobb beszéd és mozgásfejlesztő program, mint lelépegetni a lépcsőn). – Segítsek? Megfogjam a kezed? Mondd anyának, segíts! Nézd anyai is lépeget. Jól jön itt egy lépegetős mondóka is: Egy, kettő, három négy, te kis legény hová mégy stb.
Ugye mennyi mindenről beszélgettünk? Pedig még ki sem értünk az udvarra vagy az utcára! 🙂
Bizonyára vannak terveink hová szeretnénk eljutni, de néha sutba lehet dobni. Haladjunk lassan, figyeljük a gyermekünket, mi kelti fel a figyelmét, aztán beszélgessünk róla alaposan. Mert a legfontosabb, hogy meglegyen a közös figyelés, ha lelassulunk, ha figyelünk a gyermekünkre, akkor ebből kommunikáció is lesz kettőnk között. Ha ügyesen használod az anyai kettős szerepet, figyelsz a gyerekre, követed az érdeklődését, akkor mindig lesz beszédtémátok. Ahogy haladunk előre, ahogy egyre jobban megtanulunk egymásra figyelni, egyre élvezetesebbek lesznek a beszélgetéseink.
Úgy érzed nem tudod hol kezd, próbáltad de nálad valahogy nem működik?
Próbáld ki a Hömböldés módszereket. Tanulj meg a Hömbölde segítségével úgy kommunikálni a gyermekeddel, hogy motivált legyen a beszédre.
