“Utánozás majomszokás!” – hallom vissza gyermekkorom gúnyolódó kántálását. Akkor mondogattuk, amikor egymást akartuk csúfolni, mert a másik minket merészelt utánozni. Sokan le is szidják a gyermeküket, ha azt tapasztalják, hogy másokat utánoz, mondják is, hogy ne majmold.
Vajon tényleg majomszokás az utánzás?
A Hömbölde tanácsadások és tanfolyamok során sokszor kérjük az anyukáktól, hogy tanítsák meg utánozni a gyermeküket a beszédindulás érdekében. Persze lehetséges, hogy komoly nyelvészek, nyelvfejlődéssel foglalkozók tudósok felkapnák erre a fejüket:
“Ácsi” – a nyelvelsajátítás nem utánzás!
Bizonyára igazuk van, de mi sok olyan gyerekkel találkozunk, akinek beszédindulási problémája van, és nem tud utánozni. Nemcsak beszédet, de gyakran még egyszerű mozdulatokat sem utánoznak. Ilyen például az integetés, végigsimítás, tapsolás. Az utánzás ösztönös emberi cselekvés. Nem is nagyon foglalkozunk vele addig, amíg valamilyen probléma, esetünkben beszédindulási nehézség fel nem merül…
Már a születés után kisbabánk hamarosan képes arra, hogy bizonyos alapvető mozdulataiban utánozza a felnőtteket
Kinyitja a száját, csücsöríti az ajkát, kidugdossa a nyelvét – mindezek szükségesek ahhoz, hogy megetessék, hogy szopjon. Ettől a pillanattól kezdve állandóan utánozni fogja a gyermek az őt körülvevő embereket, pontosan imitálja azt, amit más emberek viselkedéséből lát, hall, érez. Az utánzás motiváló ereje abban gyökerezik, hogy szeretünk utánozni és szeretjük, hogyha utánoznak bennünket. Egy csecsemő ösztönösen jól érzi magát, amikor valami olyasmit csinál, amit egy másik személy is tesz, különösen, ha a szóban forgó személy, fontos a gyermek életében. Ha a csecsemő utánoz valamit, jutalmat, megerősítést kap a felnőttől, akik mosolyognak, megölelik vagy örömteli hanglejtést használnak válaszul. A felnőttek is ösztönösen utánozzák azt, amit a csecsemő csinál, hogy megerősítsék az üzenetet. A csecsemőt pedig ismét jó érzés tölti el, mert abban a kellemes élményben van része, hogy egy felnőtt utánozta őt.
Sokan az ehhez hasonló helyzeteket értelmetlen gügyörészésnek érzik, s tiltakoznak ellene. Pedig, ha arra bíztatjuk a kisbabánkat, hogy pozitív képességeket, attitűdöket utánozzon, ez nem csak jó dolog, hanem alapvető szükséglet is a gyermek fejlődéséhez. Nem válogathatjuk meg, hogy gyermekünk mit utánozzon: mindössze annyit tehetünk, hogy gondoskodunk arról, hogy pozitív modellt nyújtunk neki, biztonságos légkört teremtünk, megerősítjük, reagálunk rá.
Van valami akadálya, hogy ne mi, azaz a szülei, gondozói legyünk a mindenekelőtt álló utánzandó minta?
Csak egy! Ha nem kommunikálunk gyermekünkkel, ha a felénk megnyilvánuló utánzási törekvéseit nem reagáljuk le, s nem gügyörészünk vele, amikor erre van igénye. Szóval tessék időben elkezdeni, utánozzuk a baba hangját, gesztusait, aztán örüljünk, amikor ő utánoz minket, utánozzuk vissza, és máris kialakul köztünk az első játékunk egyike, ami a beszédfejlődést is elősegíti.
Úgy érzed elakadtál, neked nem megy ez a gügyögés, babanyelven társalgás? Netán kimaradt a fejlődésből ez a rész, és izgulsz, hogy késik miatta a beszéd? Segítünk, ebben vagyunk a legjobbak, a legtapasztaltabbak! Keresd Tanácsadó szolgálatunkat vagy válassz oktatóvideoink közül, különösen ajánljuk a beszédstart csomagunkat.