Mit jelent a beszédindítás? Miért kell róla annyit beszélni? Nem úgy van, hogy előbb vagy utóbb mindenki megtanul beszélni? Mégis… a szomszédé már beszél, az enyém nem! Lehet, hogy Ő jobb szülő?
A beszédindításról sokan sokfélét gondolnak. Szülőként van, aki azt, hogy valamit biztos nem jól csinálok, mert az enyém egy mukkot nem szól.
A jól beszélő gyerekek szülei, a szomszéd asszony, a rokon stb. talán tud valami titkot? Valamit másképpen csinál, amitől ilyen jól beszélnek a gyerekei?
Több évtizedes szakmai tapasztalattal a hátunk mögött, határozottan mondjuk, hogy igen, valószínű ért a beszédindításhoz, vagy tudatosan, vagy ösztönösen.
Mit tesznek ők?
- beszélgetnek a gyermekeikkel
- figyelnek a gyermekeikre
- megerősítenek, támogatnak
Ilyen egyszerű lenne? (Igen ilyen egyszerű, bár el kell mondanunk, a fenti három pont hogyanjáról könyvtárnyi irodalmat lehet olvasni)
De térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz, honnét szerzik a tudásukat, honnan ismernek fogásokat egyesek, míg mások esetleg nem?
- velük is így beszéltek gyermekkorukban?
- ellesték másoktól?
- ösztönből teszik?
Aztán azt is kérdezhetnénk, ha vannak jó beszédindító szülők, akkor vannak rossz beszédinító szülők?
Napjainkban hajlamosak vagyunk ilyen sarkalatosan feltenni a kérdést, s esetleg kategóriákba sorolni magunkat. Ne tegyük. Nincsenek rossz beszédindító szülők, csak valami elkerülte a figyelmüket, egy apróság, ami az ő gyermekük számára nagyon fontos lenne.
Talán mikor gyermekük kicsi volt keveset beszéltek vele, mert “nem tudták miről” beszélgethetnének egy kisbabával. A gondozás, a családdá alakulás olyan sok energiát vett el, hogy pont a kisgyermekkel való beszélgetős idő csökkent. Vagy egyedül maradtak a problémáiddal, s már beszélni sem volt kedvük, esetleg nem is gondolták, hogy egy nem beszélő gyermekkel beszélni kellene.
Azért aztán elbizonytalanodtak és bevetették maguk helyett a kütyüket, s láss csodát arra bezzeg figyelt. Versenytársuk lett, aki gyorsan győzelmet aratott. A kütyüt elkerekedett szemmel nézi, de hol van itt a reagálás, megerősítés egyszóval a kommunikáció? Sehol. Kevés, nagyon kevés idő marad arra, hogy egymást “tanulják. Marad az elkeseredés, a beszélgetés helyett sírás, elutasítás.
Bizony nem marad sem idő sem alkalom arra, hogy megerősítsd, támogasd, pedig a jó beszédindító szülők pontosan ezt teszik. Sőt az mondjuk, nekik emelett vagy ezzel együtt még elvárásaik is vannak. Elvárások? Hogy jönnek azok ide? Ha ezt a szót halljuk nem egy három éves , nem beszélő gyermek jut először eszünkbe. Pedig, bizony három év alatt is sok-sok elvárásuk van a jó beszédindító szülőknek. például nagyon szeretnék, ha visszamosolyogna rájuk a gyermekük,, ha dugná a kis kezét öltözködés közben, ha önállóan elaludna, ha eljátszana a játékaival …. Miért mosolyognak vissza, miért működnek együtt az öltözködésnél, miért alszanak el önállóan? Azért, mert megerősítéseket kapnak a jó beszédindító szülőtől, így: dugi, dugi kis keze, áááá, már itt is van, hamm bekapom. Megerősítettük azzal amit mondtunk, a hangunkkal, a mosolyunkkal megjutalmaztuk, ő egyre készségesebb lesz az öltözködés közben, mi meg egyre beszédesebbek leszünk, mert egyre több minden lesz kettőnk között amire reagálnunk kell, amit meg kell erősítenünk.
Amit most és itt leírtunk, az az anyai kettős szerep. Ha nem vagy biztos benne, hogy nálad működik, próbáld ki magad. Gyere el anyai kettős szerep elnevezésű egy hetes mini tanfolyamunkra.
