Mondtátok már a gyermeketeknek, hogy: – Köszönj szépen a néninek, bácsinak?
Éltétek már át, hogy minden kérés, könyörgés ellenére nem hajlandó köszönni?
Számtalan próbálkozás után azt gondoltad, ebből elég. Befejeztem, én nem könyörgök neki, nem égetem magamat is, a gyereket is mások előtt, majd köszön, ha úgy érzi, köszönnie kell.
Különben is, még alig beszél, miért pont a köszönést erőltessem?
Lenne egy javaslatunk, hogy a kellemetlen perceket és megjegyzéseket elkerüljük…Érdekel? 🙂
Vigyázz, kész, rajt, köszönj!
A beszédindításban, és a köszönés megtanulásában is nagyon fontos a mi szerepünk. Mi vagyunk a model, amit leutánoz a gyermekünk. Mindig mutassuk be a gyermeknek hogyan kell köszönni. Jelentsük be úgy, hogy a gyerek is hallja, érzékelje, hogy el fogunk menni, be fogunk lépni valahová, és fogunk köszönni: – Most bemegyünk, és köszönünk: – Sziasztok!
Legyünk résen találkozások előtt is, mondjuk előre: – Ott jön Kati néni, köszönünk majd neki, hogy: – Jó reggelt Kati néni! Most, amikor ideér. Most, hangosan, hogy hallja: – Jó reggelt Kati néni!
Amit mellőzzünk…
– Köszönj szépen te is Kati néninek! Hallod, köszönj szépen! Még egyszer, nem hallotta, hangosabban…
Elég ha megmutatjuk gyermekünknek a mintát, elég, ha velünk együtt próbálja meg, de ne hozzuk kínos helyzetbe azzal, hogy könyörgünk a köszönésért. Ha nem megy most neki, nem akarja, akkor hagyjuk rá. Inkább gondolja a szomszéd bácsi magában, hogy ezt a gyereket nem tanították meg köszönni, mint a gyermekünket érje kudarc, mert hosszas unszolás után sem sikerült megszólalnia. A szomszéd bácsik, nénik általában nagyon jól emlékeznek arra, hogy az ő gyermekük sem köszönt mindig időben, mindenkinek és minden nap.
A köszönést meg kell érteni, tanulni kell…
Eleinte nem is értik a gyerekek, miért kell hozzászólni valakihez, akit nem ismernek, nem kedvelnek, vagy miért kell köszönni akkor is, ha nincs kedvük. Adjunk időt, hogy megtanulja! Ha a gyermekünk tud figyelni ránk, akkor valószínű látni fogja, hogy találkozáskor mi felnőttek egymásra nézünk, kedves lesz az arckifejezésünk, ebből bizonyára jut a gyereknek is, s már meg is tette az első lépést, felvette a szemkontaktust. Ha szerencsénk van az ismerősünkkel, talán küld egy intést, üdvözli kedvesen a gyermekünket:
– Szia Lacika!
Itt kell nagyon résen lennünk és a szokásos “Köszönj szépen Kati néninek” helyett bevetni az anyai kettős szerep technikáját, s kisegíteni a gyereket: – Szia Kati néni!
Hányszor kell így csinálnom, mire megtanul köszönni?
Nem olyan nagyon sokszor, általában gyorsan ráéreznek. Ja de! Végtelenül sokszor, különösen akkor, ha már sok negatív élmény kapcsolódik a köszönéshez.
Olyan fontos a köszönés? Kell ezzel ennyit foglalkozni?
Igen kell, mert a kisgyerek a köszönés megtanulásával egy fontos kommunikációs képességet sajátít el. Melyeket?
- Egyszerű, gyakran ismétlődő helyzetben mintát adunk, a gyerek pedig tanulja követni.
- Felvesszük a szemkontaktust, reagálunk egymásra.
E kettő történés rendkívül fontos a beszédinduláshoz!
Mert a KÖSZÖNÉS = SZEMKONTAKTUS + EGYMÁSRA REAGÁLÁS + SZEREPCSERE + ISMÉTLÉS = BESZÉD
Csupa olyan dolgok, melyek szükséges a beszédhez. Tehát a köszönés a barátunk, érdemes kitartani.
Szeretnéd elsajátítani az Anyai kettős szerepet, és egy hasznos módszert megtanulni, amivel a szemkontaktust, ismétlést, egymásra reagálást, szerepcserét tudod majd bármely hétköznapi helyzetben természetesen használni?
Van egy online csomagunk (benne az Anyai kettős szerep is), melyet éppen ezért állítottunk össze. Beszédstart a neve, és itt találod: https://nembeszel.hu/termek/beszed-start-csomag/
Az anyagok meghallgatása és kipróbálása után írj nekünk, és vedd igénybe a csomaghoz járó ajándék tanácsadást, ami a csomaghoz jár, és nagyban segíti az eredményességet.
Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg, ha úgy gondolod, másoknak is hasznos lehet! Köszönjük!
