Hogy kapcsolódik össze a mozgás- és a beszédfejlődés? Vajon miért javasolják legtöbbször a mozgásterápiát a beszédindulási problémákra?
Sokan találják szembe magukat ezzel a kérdéssel, amikor felmerül a beszédkésés problémája. Az egyszerű magyarázat az, hogy a mozgás révén (is) újszülöttkortól kezdve tapasztalatokat szerzünk a világról. Ha egy kicsi baba nem tudja oldalra fordítani a fejét, vagy megfogni valamit, nem képes összerendezetten rakosgatni a kezeit és lábait mászás közben, akkor más ingerekhez jut, lesznek hiányzó ingerek, és másképpen kezdenek kialakulni az agyban az idegi kapcsolatok, ez pedig hatással lesz minden egyéb fejlődésre, például a beszédre. Bővebb kutatásokat, leírást a témában itt találsz.
Aláásunk egy kicsit ennek a témának a beszédkésés megelőzése érdekében. Persze felmerül az a kérdés is, hogy mitől szorul manapság ennyi gyermek mozgásfejlesztésre? A válasz, mint oly sok témában, itt is az életmód, hogy napjainkban eltérünk a természetes fejlődést támogató magatartásmintáktól.
Túlóvó magatartás
Nem tud megtanulni elesni, mert mindig elkapjuk a gyermekeket. Egyszer egy babás csoportban láttam olyan kelléket, amit a baba hátára lehet tenni, ha elesik, akkor nehogy beüsse magát, de van virágföldvédő textil is. 🙂 Sokszor ezek a kiegészítők nagyon praktikusak, és jó ötletnek tűnnek, de mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy használatukkal nem jut-e kevesebb tapasztalathoz a gyermekünk, mint kellene. A játszóterek is egyre biztonságosabbak, melyek kényelmesek, de a gyerekek ezek hatására nem tanulnak meg egyenletlen talajon járni, nem fejlődik az önállóságuk, a biztonságérzetük. Az sem jó, ha féltés miatt nem dobáljuk fel a gyerekeket a magasba, nem himbáljuk őket fejjel lefelé, forgatjuk, “gyepáljuk” őket meg minden nap. Vagy ez már az idő- és energiahiány hatása? Hm, mit gondoltok?
Felesleges (játék)eszközök
A pohár csőrös, a kanál alapból a száj felé fordul, a hinta rezeg, vagy merevfalú, hogy ne dülöngéljen benne a gyerek. Ezek az eszközök lehet, hogy rövidtávon megkönnyítik az életet, de hosszútávon nem szolgálják, sőt késleltetik a fejlődést, vagy egészen egyszerűen feleslegesek.
A mozgásra fordított idő lecsökkent
Szomorú tapasztalatunk, hogy az óvodában, bölcsődében nem viszik ki a gyerekeket minden nap az udvarra, mert sár van, fúj a szél, sőt a szülők kérik sokszor, hogy ne vigyék ki a gyermekeiket, mert megfáznak. Sajnos így rengeteg hasznos ingertől, magától a friss levegőtől, a szabadban való mozgásformák gyakorlásától megfosztjuk őket.
Mit lehet tenni? Mire érdemes figyelni?
Válasszunk olyan játszótereket, melyek sima föld- és fűborításúak. Ha a hőmérséklet engedi, tegyük lehetővé a gyermeknek a mezitláb rohangálást, homokozást, vizezést.Igen, lehet, hogy egyszer szálka is megy a lábába, és igen, lehet, hogy megcsípi egy méhecske. Végre nem csak a meséből tudja majd, hogy mit jelentenek ezek a tapasztalatok, és kérdezem, velünk ezek nem történtek meg gyerekorunkban? Engedjük, hogy megfogjon mindent, ami nem veszélyes. Húzzunk rá olyan ruhát, amit nem sajnálunk, és hagyjuk szabadon mozogni. Sokkal többre képesek önállóan is, hagyjuk őket elesni, kibontakozni. Bíztassuk őket beszéddel az ügyességre, bátorságra.
A legjobb a természetben szaladgálás, az olyan helyek, ahol nem kell mindig a biztonság miatt félni, ahol eleshetnek, tücsköt-bogarat megfigyelhetnek. Fontos elengedni a gyermekeket már a járás megindulásakor.
Hintázni lehet kézben, plédben, pakolni lehet krumplit, dobozokat, válogatni babot, kupakokat… A játékhoz nem szükséges mindenféle eszközöket megvásárolni. A sok fejlesztőjáték nem pótolja a valós dolgok megtapasztalását.
Töltsünk kint elég időt! A kisebb eső sem akadály, hogy kint legyünk, pocsolyázzunk, csigákat fogdozzunk. Egy kisgyerek számára legalább napi négy óra szabadban eltöltött idő szükséges.
A zenére mozgás is nagyon fontos. Nem kell hozzá semmi különös, csak szól a zene, és lépegetünk rá. Érdemes naponta ezt a “masírozós” játékot eljátszani.
Mozgásos mondókák, kézmondókák, egyensúlyozó mondókák, járást segítő mondókák mondogatása a mindennapi helyzetekben.
