Sokszor érezzük szülőként, hogy mintha a falnak beszélnénk. S nem kell ehhez a kamaszkorig eljutni, bizony már a kétévesnél is tapasztalhatjuk, hogy nem figyel ránk. Folytatja tovább a kavicsok dobálását, nézi a mesét. Ilyenkor szoktuk azt mondani: – Á, csak...
Bővebben...Az utóbbi napokban jártam egy családnál, ahová azért hívtak, mert a hároméves családtag nem beszél. Nevezzük őt Bencének. Amikor reggel megérkeztem, a páciens 🙂 Mancsőrjáratot nézett egy nagy képernyős televízión. Ebben nincsen semmi különös, ma a legtöbb családban a nappali...
Bővebben...Eszter elfoglalt anyuka. Felelősségteljes munkája egy részét online végzi. A munka mellett vezeti a háztartást. Közben igyekszik rendszeresen kapcsolatot tartani szüleivel, férje szüleivel, barátaival, s néha kevés szabadidejében szeretne olvasni. Eszter minden elfoglaltsága, leterheltsége mellett, legfontosabbnak azt tartja, hogy sok...
Bővebben...
“Utánozás majomszokás!” – hallom vissza gyermekkorom gúnyolódó kántálását. Akkor mondogattuk, amikor egymást akartuk csúfolni, mert a másik minket merészelt utánozni. Sokan le is szidják a gyermeküket, ha azt tapasztalják, hogy másokat utánoz, mondják is, hogy ne majmold.
Sokszor halljuk a médiából, szomszédtól, baráttól, családtagoktól, hogy a mesélés nem hiányozhat egyetlen gyermek életéből is. Mi is ezt valljuk, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy vannak kisgyermekek, akiknél nehezen megy a mesélés, akik elutasítják, hogy meséljenek nekik. Elkeserítően hangzik, tudjuk, hiszen érezzük a saját bőrünkön a közös mesélés élményének a hiányát.
Próbáltunk utána járni, hogy mi lehet az oka, hogy a gyermekek elutasítják a mesélést. Tehetünk valamit annak érdekében, hogy ez ne így legyen? (tovább…)
A mese csodálatos dolog gyermekeink életében – halljuk, olvassuk gyakran. A szülő-gyermek kapcsolat kovácsa, a közös élmények forrása. Hatással van az érzelmi intelligenciára, gondolkodásra, nyelvi készségekre.
Mostanában sok cikket lehet olvasni a kütyüzésről, és annak veszélyeiről. Úgy tűnik mégsem eleget…
Szakemberként nem mehetünk el bizonyos jelenségek mellett, s most különösen aktuálisnak tartjuk a témát, hiszen sokan otthonaikba szorultak a lezárások miatt, s ilyenkor megint megnő a bébiszitterkedő kütyük szerepe. Természetesen nem azt mondjuk, hogy soha semmit, bár akik ezen elv szerint élnek azok tartsák meg ezt a jó szokásukat, mert az alábbiakban elmesélt történet teljes mértékben őket igazolja… (tovább…)
Hallottad már te is ezt a tanácsot: Ne gügyögj a gyermekeddel?
Mostanában gyakran olvasni erről anyukás csoportokban, hozzászólásban, gyermekek beszédfejlődését taglaló posztok alatt, sőt, nem egy hozzánk forduló anyuka számol be arról, hogy ezért nem gagyorászott, azaz beszélt dajkanyelven kisgyermekéhez korábban, mert azt olvasta, hogy káros a beszédfejlődésnek, és a gyerek egy kis felnőtt, lealacsonyító felé ez a beszédmód.
Nézzük mit gondol erről a szakma, és a beszédfejlődéssel foglalkozó szakemberek… (tovább…)
Miről beszéljek egy kétévesnek?
Miről beszéljek még? Nem tudom, mit mondhatnék egy kétévesnek?
Még ennél is többet? Na ne már, lyukat beszélek a hasába így is!
A fent leírt két véglet, amit gyakran tapasztalunk, amikor elkezdünk együtt dolgozni a családokkal a beszédindításon. Egyik helyen keveset beszélnek a gyermekhez, máshol meg rengeteget, s ugyanott tartanak mindkét esetben:
Senki sem képes folyton beszélni!
A tanácsadások során gyakran hangzik el a szülők szájából: – Hiszen egész nap beszélek hozzá, mesélek neki, mondókázok, mégsem beszél. Bizony fontos, hogy eleget beszéljen a szülő a gyermekéhez a mindennapokban, de vajon ennyi lenne az egész? Látjuk a hozzánk érkező videókon, hogy a szülők tényleg sokat beszélnek a gyermekekhez, már csak az a kérdés, hogy akkor miért nem indul az a fránya beszéd… (tovább…)
