Sokszor halljuk a médiából, szomszédtól, baráttól, családtagoktól, hogy a mesélés nem hiányozhat egyetlen gyermek életéből is. Mi is ezt valljuk, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy vannak kisgyermekek, akiknél nehezen megy a mesélés, akik elutasítják, hogy meséljenek nekik. Elkeserítően hangzik, tudjuk, hiszen érezzük a saját bőrünkön a közös mesélés élményének a hiányát.
Próbáltunk utána járni, hogy mi lehet az oka, hogy a gyermekek elutasítják a mesélést. Tehetünk valamit annak érdekében, hogy ez ne így legyen?
Túl korán adunk “kütyüt” a gyerekek kezébe
A kütyük színes képi világgal nyűgözik le a gyerekeket, s terelik egyoldalúan a figyelmüket. A beszédről, a nyelvről teljesen elterelődik a figyelem. Sokan már egy év alatti gyermek elé is odateszik az okostelefont, pontosan akkor, amikor a meghallgatás tanulásának van az aktív időszaka, s nem a képnek.
Különösen nincs szükségük a gyorsan villódzó képekre, amelyek felesleges ingert jelentenek, s terhelik az agyat, anélkül, hogy a szem fixációs képességének fejlődését támogatnák.
Az okostelefon korai, idő előtti bevetése jelentősen rontja a kommunikációs képességek fejlődését!
- A kütyü nem tanít a szemkontaktus tartására. Ahogy írtam a szem fixációs, azaz egy pontra való, adott ideig tartó nézés képességének kialakulását is rontja a túl gyorsan váltakozó képek miatt.
- A kütyü nem tanít meg reagálni a másikra, nem tanít meg a beleélés képességébe, mert nem ismeri fel a gyermek kommunikációs kezdeményezéseit.
- A kütyü nézése közben a feszültségek nem vezetődnek le. Gyakran tapasztaljuk, hogy a mesenézés után a gyerekek inkább agresszívek, mert az agy nem tudja feldolgozni az élményeket.
- Legjobb amit tehetünk, hogy egyéves kor alatt nem adunk a gyerek kezébe kütyüt. Később is csak szabályozottan, nagyon rövid időre, segítve a gyermeket a látottak feldolgozásában.
A fejlődés siettetése, életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása
Siettetjük a gyermekeket- hallgattuk nemrégiben Dr. Gyarmathy Éva egyik előadását – és egyetértünk vele. Szeretnénk, ha hamarabb fordulna meg a miénk (mint a többi gyerek), örülünk, ha két hónappal korábban állt fel, mint a szomszédé stb. Sokan túl korán szeretnének meséket is felolvasni gyermekeiknek, mert azt hallják minden oldalról, hogy mesélni kell a gyermeknek. Persze mesélni lehet, inkább az a gond, hogy általában a klasszikus mesefelolvasás, ami a fejekben van. Ülünk a fotelben, olvasom a mesét, esetleg nézzük közösen a képeskönyvet, és felolvasom a képeskönyv szövegét. Az egészen kicsi gyermekek (3éves kor alatt) nem képesek még ilyen hosszú és összetett szövegekre figyelni, sem azokat megérteni
Mit olvassunk akkor 3 év alatti gyermekeknek?
Hatásosabb lenne visszalépni, például fejből mesélni. Biztosan közös élmény lenne a mese, ha arról mesélnénk, hogy délután láttunk egy katicabogarat, nem tudott elrepülni, fájt a szárnya. Így mesélnénk: – Ajaj elestél, megütötted a térded, mutasd ráfújok, már nem is fáj. Vagy így: – Ma spagettit főztünk, te törted el a tésztákat. Hú, repültek mindenfelé. Anya összesöpörte. Milyen ügyesen tartottad a lapátot! stb.
Korai anya-gyermek kommunikáció problémái
Az utóbbi időben elterjed, “a gyerek egy kis felnőtt” fogalom, és sokan ezt hibásan értelmezik. Így gondolhatják: – Én aztán nem gügyögök a gyermekemnek, nem fogom gügyörészéssel elbutítani!
- Néha az ilyen téves információknak az a következménye, hogy egész kicsi korban (0-1 éves) nagyon keveset kommunikál az anya gyermekével, vagy túl magas szinten beszél hozzá. Nem reagál gyermeke kommunikációs törekvéseire, nem erősíti meg azokat. Nem alakul ki a közös élmény feldolgozásának képessége, nem tanulja meg a gyermek az érzelmeinket leolvasni, és sajnos mi sem az övét. Pedig hogyan is alakulna ki másképp a beleélés képessége?
- Néhány esetben, ha valami sérülést, problémát észleltek a születéskor, a trauma feldolgozásán dolgoznak a szülők, és nincs energiájuk a gyermekre kellően odafigyelni. Ami érthető persze, de sajnos ez az időszak később nagyon nehezen behozható. Fontos lenne a szülőknek segíteni ilyen esetben, és bíztatni őket, hogy beszéljenek, meséljenek gyermekünknek minden körülmények között.
“Mondjuk el a világ összes szépségét a gyermekünknek akkor is… “
- A különböző generációk távol élnek egymástól, a nagyszülői mesélős minták kevésbé épülnek be, illetve a szülők egyedül maradtak, csak ők tudnak mesélni a gyermekeinknek. Pedig gondoljunk csak vissza a gyerekkorunkra! A nagyszülők voltak az énmesélés profijai! Néhány esetben pedig egyszerűen a családban nincs a mesélésnek hagyománya.
A mese és a mesélés minden gyermek számára ugyanolyan fontos. Legyen akár a képernyő, akár a mi “mesélős készségeinkből” eredő probléma a háttérben, ne hagyjuk, hogy gyermekünk mese nélkül nőjön fel, ne hagyjuk magunkat megfosztani a közös mesélés élményétől.
Online mesélős tanfolyamunk abban segít neked, hogy …
-
megtanulhass úgy mesélni, hogy gyermekedet az érdekelje
-
ki tudd választani a mesét, amire neki szüksége van
-
ki tudd használni a mesélés beszédindító lehetőséget
-
segítsd gyermeked jó szövegértővé, értő olvasóvá válni
-
stabil érzelmi kötődés alakuljon ki köztetek