Sokszor halljuk a médiából, szomszédtól, baráttól, családtagoktól, hogy a mesélés nem hiányozhat egyetlen gyermek életéből is. Mi is ezt valljuk, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy vannak kisgyermekek, akiknél nehezen megy a mesélés, akik elutasítják, hogy meséljenek nekik. Elkeserítően hangzik, tudjuk, hiszen érezzük a saját bőrünkön a közös mesélés élményének a hiányát.

Próbáltunk utána járni, hogy mi lehet az oka, hogy a gyermekek elutasítják a mesélést. Tehetünk valamit annak érdekében, hogy ez ne így legyen?

Túl korán adunk “kütyüt” a gyerekek kezébe

A kütyük színes képi világgal nyűgözik le a gyerekeket, s terelik egyoldalúan a figyelmüket. A beszédről, a nyelvről teljesen elterelődik a figyelem. Sokan már egy év alatti gyermek elé is odateszik az okostelefont, pontosan akkor, amikor a meghallgatás tanulásának van az aktív időszaka, s nem a képnek.

Különösen nincs szükségük a gyorsan villódzó képekre, amelyek felesleges ingert jelentenek, s terhelik az agyat, anélkül, hogy a szem fixációs képességének fejlődését támogatnák.

Az okostelefon korai, idő előtti bevetése jelentősen rontja a kommunikációs képességek fejlődését!

  • A kütyü nem tanít a szemkontaktus tartására. Ahogy írtam a szem fixációs, azaz egy pontra való, adott ideig tartó nézés képességének kialakulását is rontja a túl gyorsan váltakozó képek miatt.
  • A kütyü nem tanít meg reagálni a másikra, nem tanít meg a beleélés képességébe, mert nem ismeri fel a gyermek kommunikációs kezdeményezéseit.
  • A kütyü nézése közben a feszültségek nem vezetődnek le. Gyakran tapasztaljuk, hogy a mesenézés után a gyerekek inkább agresszívek, mert az agy nem tudja feldolgozni az élményeket.
  • Legjobb amit tehetünk, hogy egyéves kor alatt nem adunk a gyerek kezébe kütyüt. Később is csak szabályozottan, nagyon rövid időre, segítve a gyermeket a látottak feldolgozásában.

A fejlődés siettetése, életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása

Siettetjük a gyermekeket- hallgattuk nemrégiben Dr. Gyarmathy Éva egyik előadását – és egyetértünk vele. Szeretnénk, ha hamarabb fordulna meg a miénk (mint a többi gyerek), örülünk, ha két hónappal korábban állt fel, mint a szomszédé stb. Sokan túl korán szeretnének meséket is felolvasni gyermekeiknek, mert azt hallják minden oldalról, hogy mesélni kell a gyermeknek. Persze mesélni lehet, inkább az a gond, hogy általában a klasszikus mesefelolvasás, ami a fejekben van. Ülünk a fotelben, olvasom a mesét, esetleg nézzük közösen a képeskönyvet, és felolvasom a képeskönyv szövegét. Az egészen kicsi gyermekek (3éves kor alatt) nem képesek még ilyen hosszú és összetett szövegekre figyelni, sem azokat megérteni

Mit olvassunk akkor 3 év alatti gyermekeknek?

Hatásosabb lenne visszalépni, például fejből mesélni. Biztosan közös élmény lenne a mese, ha arról mesélnénk, hogy délután láttunk egy katicabogarat, nem tudott elrepülni, fájt a szárnya. Így mesélnénk:  – Ajaj elestél, megütötted a térded, mutasd ráfújok, már nem is fáj. Vagy így: – Ma spagettit főztünk, te törted el a tésztákat. Hú, repültek mindenfelé. Anya összesöpörte. Milyen ügyesen tartottad a lapátot! stb.

Korai anya-gyermek kommunikáció problémái

Az utóbbi időben elterjed, “a gyerek egy kis felnőtt” fogalom, és sokan ezt hibásan értelmezik. Így gondolhatják: – Én aztán nem gügyögök a gyermekemnek, nem fogom gügyörészéssel elbutítani!

  • Néha az ilyen téves információknak az a következménye, hogy egész kicsi korban (0-1 éves) nagyon keveset kommunikál az anya gyermekével, vagy túl magas szinten beszél hozzá. Nem reagál gyermeke kommunikációs törekvéseire, nem erősíti meg azokat. Nem alakul ki a közös élmény feldolgozásának képessége, nem tanulja meg a gyermek az érzelmeinket leolvasni, és sajnos mi sem az övét. Pedig hogyan is alakulna ki másképp a beleélés képessége?
  • Néhány esetben, ha valami sérülést, problémát észleltek a születéskor, a trauma feldolgozásán dolgoznak a szülők, és nincs energiájuk a gyermekre kellően odafigyelni. Ami érthető persze, de sajnos ez az időszak később nagyon nehezen behozható. Fontos lenne a szülőknek segíteni ilyen esetben, és bíztatni őket, hogy beszéljenek, meséljenek gyermekünknek minden körülmények között.

“Mondjuk el a világ összes szépségét a gyermekünknek akkor is… “

  • A különböző generációk távol élnek egymástól, a nagyszülői mesélős minták kevésbé épülnek be, illetve a szülők egyedül maradtak, csak ők tudnak mesélni a gyermekeinknek. Pedig gondoljunk csak vissza a gyerekkorunkra! A nagyszülők voltak az énmesélés profijai! Néhány esetben pedig egyszerűen a családban nincs a mesélésnek hagyománya.

A mese és a mesélés minden gyermek számára ugyanolyan fontos. Legyen akár a képernyő,  akár a mi “mesélős készségeinkből” eredő probléma a háttérben, ne hagyjuk, hogy gyermekünk mese nélkül nőjön fel, ne hagyjuk magunkat megfosztani a közös mesélés élményétől. 

 

Online mesélős tanfolyamunk abban segít neked, hogy …

  • megtanulhass úgy mesélni, hogy gyermekedet az érdekelje
  •  ki tudd választani a mesét, amire neki szüksége van
  •  ki tudd használni a mesélés beszédindító lehetőséget
  •  segítsd gyermeked jó szövegértővé, értő olvasóvá válni
  •  stabil érzelmi kötődés alakuljon ki köztetek

A tanfolyam kezdési ideje május 10. hétfő.

Jelentkezéseket korlátozott számban tudunk fogadni a kislétszámú csoport miatt, ami a tanfolyamhoz jár. Jelentkezési határidő: május 9, éjfél, vagy amíg van hely. Pénteken estig, ha jelentkezel, nagy értékű ajándék is jár mellé. Ne maradj le, csapj le az utolsó helyekre!

Részletekért kattints ide:

BESZÉDINDÍTÓ MESETANFOLYAM

Kategória: Blog