Kell-e tanítani a beszédet? Kell-e javítgatni a gyermekek félresikerült mondatait? Ártalmas-e a gügyögés? Néhány nagyon mélyen beivódott tévhitet tárgyalunk meg ebben a bejegyzésben a gyermekkori nyelvelsajátítással kapcsolatban.

Első tévhit – a beszédet tanítani kell

A gyerek akkor tanul meg helyesen beszélni, ha tanítják.

A tipikusan fejlődő gyerekek akkor is megtanulnak beszélni, ha erre nem tanítják őket.

Persze az elengedhetetlen tényező,  hogy beszéljenek körülöttük. A nyelvelsajátításban fontos szerepet játszik a gyakoriság. Ha a gyermek sokszor hallja az adott nyelvre jellemző formákat, dallamokat, előbb – utóbb maga is használni fogja. Lefordítva a fenti tudományos tényeket: – Beszélj sokat gyermekedhez a születésétől kezdődően. Sokak szerint már azt megelőzően is.

Második tévhit – A gyerekekhez nem szabad gügyögve beszélni

A dajkanyelv a kisbabák felé irányuló beszéd. Kiemeli az adott nyelv hangsúlyait, lassú, érzelemdús. Reakcióikból ítélve a kicsik imádják, és az angol tudósok is ezen a véleményen vannak. Az igazság az, hogy a dajkanyelv sok kultúrában megtalálható, de nem mindenhol. Tudományos szempontból talán nem nélkülözhetetlen a nyelveslsajátításhoz, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy kevesebbszer fordul elő beszédkésés, ha a szülők dajkanyelven eleget beszéltek gyermeküknek. Miért ne használnánk, ha a magyar babák szeretik? Ha láthatóan élvezik, és a tetszésüket fejezik ki? Ugye mindannyian jobban szeretnénk,  hogy mi varázsoljuk el kisbabánkat a hangunkkal és ne holmi kütyü?

Harmadik tévhit – Minden egészséges gyermek megtanul valamilyen nyelven beszélni

A nyelvelsajátítás genetikailag meghatározott, de ez nem azt jelenti, hogy magától zajlana. Az agyat igen nagymértékben a tapasztalat és a fejlődés formálja. Aki nem találkozik a beszéddel, az bizony nem sajátítja el. A természetben felnőtt  farkasgyerekek, akik évekig el voltak zárva az emberi közösségtől , nem tanultak meg beszélni.A hallássérült gyermekek sem tanulják meg a beszédet, ha későn észlelik az érzékszervi problémát. A beszédelsajátítás szempontjából legszenzitívebb időszak az 1-3 éves kor közti időszak, ebben az időben kell megfelelő mennyiségű bemeneti információ a nyelvről.

Negyedik tévhit – Csak akkor kell értelmes mondatokban beszélni a gyermekhez, amikor már érti a beszédet

A beszéd megjelenését mindig megelőzi az értés. A gyermek akkor szólal meg, ha már biztosan érti a hozzá intézett beszédet. Ha kevés nyelvi információ jut el hozzá –  talán éppen azért nem beszélünk hozzá,  mert úgy gondoljuk addig nem partnerünk a nyelvhasználatban, amíg nem tud beszéddel reagálni – akkor lassabban fejlődik az értés, később indul a beszéd. Azok a gyerekek, akikkel sokat kommunikálnak egész kiskoruktól, akiknek  beszéddel írják le a környezetüket, beszélnek hozzájuk érzelmekről, cselekvésekről, azok értésben, beszédben és gondolkodási képességekben is előnyben lesznek a kevesebb nyelvi inputot kapó társaiknál.

Úgy érzed, hogy kihagytál lépéseket, és talán már késő? Éppen ellenkezőleg, folyton beszéltél hozzá, és mégsem kezd el beszélni gyermeked? Szülőknek szánt oktatóvideóinkkal és a Tanácsadói szolgáltatásunkkal kezedbe adjuk a tudást, hogy könnyedén tudj úgy foglalkozni gyermekeddel, hogy az ne legyen plusz idő, de beinduljon tőle a beszédfejlődés.

Szeretnél kipróbálni egy oktatóvideót ingyenesen? Iratkozz fel a hírlevelünkre, és már küldjük is!

Köszönjük, hogy elolvastad a bejegyzést, oszd meg másokkal is, ha tanulságosnak találtad.