Múlt héten öltözködtünk, akkor most „vetkőzködjünk”! 🙂


Mindkét tevékenység (öltözés és vetkőzés) alkalmas arra, hogy a testrészek, a ruhadarabok nevét természetes, minden nap ismétlődő tevékenység közben megtanulják a gyerekek. A gyakran ismétlődő tevékenység alkalmas arra is, hogy szabályokat alakítsunk ki, mindennapi helyzetben tudjuk elvárásainkat érvényesíteni.

– Felhúzni még nem sikerült a zokniját, de a lehúzás már biztosan megy!

Kezdhettük volna a vetkőzéssel is, hiszen tapasztalat, hogy először vetkőzni tudnak a gyerekek, a vetkőzéshez kisebb mértékű mozgásos összehangolás szükséges, mint az öltözködéshez. Egyéves kor körül már adhatunk feladatot a kisgyermeknek vetkőzés során.

Nézzük, mi az a három darab, melyek levétele tökéletes alkalom a beszédindításra!

Zoknilehúzáááás

– Lehúzom a zoknidat! Nézd, húzom, húzom! Foghatjuk viccesre is a helyzetet, lassan húzzuk le, közben elnyújtva mondjuk, húúúúzom, húúúzom. Biztosak lehetünk benne, hogy a gyerek pontosan oda fog figyelni arra, amit éppen csinálunk, s ha arról hallgatja az információt, ami éppen történik. Ilyeneket mondunk közben, hogy:

-. Húúzom, lehúzom a zoknit. A másikat te húzd le! Lóg a lába lóga…Kérem az egyik lábad, másik lábad, csikis a talpad, csiki – csiki stb.
Nagy-nagy örömöt fejezünk ki, amikor sikerül!

Sapkalehúúúzás

Ugyanilyen jó ruhadarab a sapka is, különösen, ha megkötős és nem lehet egyszerűen lekapni a fejről. Ha megkötős, kicsit késleltethetjük a levételt, és közben beszélhetünk 🙂 :

– Várjál, várjál, kikötöm a sapkádat. Na, most már leveheted!

– Kérem a sapkát! Tegyük le, mert most a cipő következik.

Cipőlehúúúzás…

Ma már a legtöbb gyerekcipő tépőzáras, könnyen bevonható a kisgyermek a kicsatolásba. (Miért is tanulnak meg később cipőt kötni a gyerekek?) Ha nem sikerül, mutassuk meg hogyan kell, majd hagyjuk próbálkozni.

Miről beszéljünk közben?

– Lehúzzuk a cipődet. Csatold ki! Nézd! Kicsatolom a cipődet, így ni! A másikat próbáld meg te! Fogd meg a sarkát! Húzd, húzd! Kibújik a lábacskád. Most jöhet a másik stb.

Akkor kezdjünk utasítást adni a gyereknek – ekkor érett rá – amikor észrevesszük, hogy vetkőzés során a cipője felé kezd nyúlkálni. Tudja már, hogy a cipő levétele következik. Használjuk hát ki, feltétlenül vonjuk be a vetkőzésbe! Örüljünk, amikor ügyeskedik.
Kezdetben közös feladat lehet, hogy a cipőcskéjét a helyére tesszük, a sapkát a kabát ujjába dugjuk, a zoknit a szennyes kosárba dobjuk, aztán megbízhatjuk a feladattal egyedül is. Gyakoroljuk mi is a következetességet, várjuk el, hogy teljesítse a feladatot! Ha sikerült, ünnepeljük meg közösen!
Nagyon fontos! Elvárjuk hogy elvégezze, amire képes, ugyanakkor éreznie kell a bizalmat is, hogy mi tudjuk, hogy ő ezt tudja.

Ugye, hogy ti is szoktatok vetkőzködni? 🙂

Ha szeretnél többet tudni arról, hogyan beszélj gyermekeddel a mindennapi helyzetekben, úgy, hogy közben segíts a beszédindulást, keresd az Anyai kettős szerep című oktatóvideónkat!

Tetszett ez a bejegyzésünk? Ha igen, és tanultál belőle valamit, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!