Mámmázzunk??? Most sokan biztosan megint összehúzzák a szemöldöküket, mert már tentéztünk, tátába mentünk, pápáztunk, most meg mámmázunk? 🙂
Varázsszavak sorozatunkban varázserővel bíró szavakat mutatunk be a beszédelsajátítás szempontjából. Leírjuk, hogy miért tulajdonítunk neki varázserőt, ezzel varázspálcát adva a Te kezedbe is, hogy nálatok is megtörténjen a varázslat!
Az én gyerekem eszik! Jó, néha becsúszik az eszikél, de mi szépen szoktunk beszélni hozzá, azért ez a mámmá már elég ciki lenne!
Igen persze, mondjuk azt, hogy megyünk enni, de azért még kicsit kardoskodnék a mámmá mellett. Nézzük meg különböző babakorokban azt a szituációt, amikor evéshez készülődünk!
Legyen kisbabánk 6 hónapos. Már nagyon türelmetlen, éhes, szeretne szopizni. Hangunkkal vigasztaljuk, igen – igen kicsikém mindjárt jön a mámmá. Közben tisztába tesszük fölé hajolunk. Milyen jól lehet mondogatni, játszva a hangunkkal, mámmá, mámmá. Lassan, gyorsan, magas, mély hangon, éneklősen. Baba legyen a talpán, aki nem mosolyodik el, s ne kezdené igazgatni pici szájacskáját, ne kezdené el figyelni az arcunkat.
Legyen kisbabánk most 8 hónapos. Etetés előtt vagyunk megint. Megkérdezzük a babától, éhes vagy? Menjünk mámmázni? Örülünk, ha erre a kisgyermek elkezd a szokásos szoptatós helyünk, vagy az etetőszék felé tekintgetni. Nocsak, már kezdi érteni mit kérdeztünk? Persze még nem fog válaszolni a kérdésre, de olyan szép dajkanyelven tudtuk kérdezni, s egyszerre elkezdett figyelni, nézéssel kommunikálni velünk. Mikor érezzük, látjuk az értés jeleit, mi is motiváltak leszünk, hogy folytassuk a beszélgetést. Igen, igen megyünk mámmázni, hú de finom lesz…. Gyere anyához!
Egyévesek lettünk. Tisztába tétel után mondjuk, menjünk mámmázni! Gyere, gyere, most mámmázni kell! Már biztosak lehetünk benne, hogy ért bennünket, ezért el is várhatjuk, hogy az utasításra reagáljon és elinduljon mámmázni. Úton az étkezés helyszíne felé már megkérdezhetjük, hová megyünk? Kezdetben biztos nem jön válasz, de bevetve az anyai kettős szerep technikáját, megválaszolhatjuk a kérdést magunk is. – Igen, igen, elmegyünk mámmázni. Biztosan hamarosan válasz is fog érkezni.
A mámmá szó könnyen kimondható, az első szavak egyike lehet. Szerintem sokkal jobban hangzik, könnyebb kimondani, korábban jön, mint az enni, eszik szó. Játékosabb, vidámabb, variálhatjuk a hangunkat kiejtés közben. Jól elindítja kettőnk között a beszélgetést, figyelünk egymásra.
Így egyévesen már rengeteg dologról tudunk beszélgetni evés közben is, tehát nem ragadunk le a mámmánál, ha éppen ez tartana vissza bennünket a használatától. S akkor még ott van a ham szó is, vagy a mámmá helyett a ham-ham, hamika ugyanolyan jó, amivel megint csak beszédre ösztönözhetjük egy évesünket.
Meggyőződésem, hogy varázsszavaink nagyobb gyerekeknél is jól működnek, mert könnyebben felfigyelnek rá, könnyen ejthetőek, sikerélményt okoznak. Ha a mozgásfejlődésben van lemaradás, akkor sem a járással kezdünk foglalkozni. Mindig a legelső mozgásmintákhoz térünk vissza. Így van ez a beszéddel is!
Jó étvágyat! 🙂
Szeretnéd profin használni a bejegyzésben emlegetett dajkanyelvet, anyai kettős szerepet? Keresd az oktatóvideókat webhopunkban, kövess minket Facebookon, és Instán!
