Korábbi blogbejegyzéseinkben már négy indokot felsoroltunk, hogy miért fontos a hallás, s számos példával mutattuk be, mire használhatjuk a hallás beszédfejlődés kapcsolatáról szerzett tudásunkat. A mai fülelős hétfőre újabb két okot hoztunk, amire érdemes figyelni, s ami segíthet téged, hogy minél jobban tud támogatni gyermeked beszédfejlődését.
Az akusztikus (hallási) benyomás, előkészít a következő eseményre. Felkészít bennünket a változásra, ami lehet ismert vagy ismeretlen.
Hallássérült kisbabáknál tapasztalhatják a szülők, hogy a váratlanul megjelenő személy látványától összerezzen. A személy megjelenése váratlanul érte, mert nem hallotta a lépteit, a hangját, amivel jelezte érkezését. Az agy nem tudott időben alkalmazkodni a bekövetkező eseményhez, azaz a megfelelő rugalmassággal nem tudott reagálni.
A Csend hangjai című könyvben olvastam a következő történetet. A hallássérült kislánynak nagyon tetszett, hogy amikor anyukája ajtót nyitott, mindig ott volt egy kedves vendég az ajtóban. Hát ő is megpróbálta, kinyitotta az ajtót, de nem volt ott senki. Újra kinyitotta, de megint semmi. Óriási csalódást érzett, mert anyának mindig ott volt valaki, neki meg soha. Ugye valamennyien tudjuk, hogy mi volt a probléma, miért kellett neki újra és újra átélnie a csalódást?
Azonban ez a probléma nem csak hallássérült gyerekeknél jelentkezhet. Teljesen jó hallású gyermekeknél is előfordul a hang túl késői vagy fel nem dolgozása, például, ha nem hallott elég emberi hangot, beszédet születésétől fogva, vagy ha a beszédet, éneklést főleg tévéből, zenelejátszókból ismeri. Ezek a gyerekek nem figyelnek arra, amit mondanak nekik, és nem azért mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak.
A hallásnak magatartás irányító szerepe is van, a környezet szabályait beszéd révén tesszük magunkévá.
A szabályozó szerep már egy bonyolultabb dolog. Meg kell értenünk, meg kell tanulnunk a felszólító hangsúlyt, mert másképp hangzik egy kijelentés, egy kérdés és persze egy felszólítás is! A hangmintázatnak az agyunkban kell lenni, hogy meg tudjuk különböztetni a felszólítást a kijelentéstől. Mit mond ez a megállapítás nekünk a beszédet tanuló gyermekről?
Hogy a hangunkat használjuk következetesen és színesen! Tanítsuk megérteni a felszólítást a hangunkkal!
Számtalanszor tapasztaltam, hogy a szülők sorban mondták gyermeküknek az utasításokat, hogy mit tegyenek, de a gyerek egyáltalán nem figyelt rá, és persze nem is tette azt, amit kértek tőle. A mondatok összefolytak, számára nem volt hangsúlya a felszólításnak, s nem érzékelte, hogy felé valamilyen elvárást fogalmaztak meg.
Az Anyai kettős szerep és a Dajkanyelv című modulunk a felszólításhoz, és számos egyéb beszédhelyzethez ad segítséget. Bemutatja, hogyan használjuk a hangunkat, beszédünket úgy, hogy az elég felhívó legyen gyermekünk számára.
Persze míg eljut egy gyermek a felszólítások megértéséig, számos tapasztalatot kell szereznie arról, hogy szüleit, környezetének más tagjait is orientálják, irányítják a hangok. Nemcsak a szóban megfogalmazott felszólítások, de látják, hogy kopogásra a hang irányába fordítjuk a fejünket, megrezdülünk a hangos kutyaugatástól, nem szeretjük, ha kiabálnak velünk stb.
Ezért elengedhetetlen a fülelés, azaz a megfelelő mennyiségű és minőségű hanginger egy kisgyermek számára már a születéstől, sőt, a magzati kortól kezdve!
Köszönjük, hogy olvastad a bejegyzésünket! Ha úgy gondolod, hogy sokaknak hasznos lehet ez az információ, oszd meg velük!
Várunk a következő Fülelős hétfőn, ahol arról lesz szó, hogy hogyan tudjuk hanggal kifejezni a pillanatnyi hangulatunkat, érzelmeinket, és ebből a kisgyermekünk mennyit és mit ért, mit tanul.
Ha szeretnél időben értesülni leveleinkről, bejegyzésekről, akciókról, iratkozz fel a Hírlevélre itt és most!
Kérdésed van? Tedd fel a Facebook-csoportunkban, írj nekünk üzenetben vagy keresd meg a Tanácsadói szolgáltatásunkat!
Csak egy kattintás, és ott vagyunk a gyerekszobádban!
